Először is az ötlet Szabolcsé volt. A hosszú vonatutak alkalmával kreatív energiáit arra fordítja, hogy mindenféle érdekes és izgalmas dolgot talál ki. Ilyen érdekes ötlet volt ez is, amelynek következtében hétfő este kilenckor a legfosabb időben (eső, szél) rohangáltunk a nyolcadik kerület egyik méltán hírhedt és nem teljesen veszélytelen utcájában (Tömő utca).

Még hétfő kora délután megcsináltuk Szabolcs ötlete nyomán a storyboardot és kimentünk helyszínt fotózni. Megtaláltuk a már említett utcát, amely elég szűk és lerobbant volt a jelenet megvalósításához, majd kerestünk egy B helyszínt is, hiszen nem kockáztathatjuk meg, hogy egy esetleges ad-hoc háztáji lakógyűlés megakadályozzon minket terveink kivitelezésében. Így tévedtünk be Bókay János utcában, ahol hamar szemet szúrtunk pár embernek és kaptunk is pár hélót és füttyöt. De ez inkább a videókamerának szólt.

Tekintve, hogy előző nap három óra alvást sikerült abszolválnom, kissé lebegtettem a felvétel pontos napját, de hétfő este hétkor ráébredtem arra, hogy a naphoz már túl sokat nem tudok hozzátenni, így akár forgathatnánk is.

Két órával később kapucnis pulóverben kergettem Szabolcsot a Tömő utcában és amikor épp nem, akkor egy amúgy lyukas eresz alatt dekkolva bandáztam szintén vele az arra elhaladó autóvezetők legnagyobb meglepetésére. Alapszabály, hogy amikor épp felvétel van, akkor a.) autó jön b.) ember halad el. Kb. háromnegyed óra felvétel után megjelent két polgárőr - innét is üdvözlöm őket -, akik azzal nyitottak, hogy _már_ délelőtt is láttak minket, mit csinálunk itten. Hoppá, meg vagyunk figyelve! Mondtuk, hogy alapvetően felvételt egy műsorhoz, mire mondták, hogy oké rendben de maradjunk a fények alatt (!), sok erre a brazil. Egy negyed órával később még a kocsiból ránknéztek. Meg kell hagyni azért megnyugtató, hogy odafigyelnek ránk.

A felvételek után felzúztunk Szabolcshoz, ahol gyors import után nekiláttam még pár sör bekarmolása közben megírni a főcímzenét, ami persze a rendező elvárásaihoz képest nem lett metál, de sebaj.

A keddre elkészült előzetes alapján méltán lettünk lelkesek, de ez sajnos nem tartott ki csütörtökig, a tényleges jelenetek felvételéig.

Ennyire nehezen eddig még nem nyomtuk fel az anyagot. Három egész órába tellett kb. 6 percnyi anyagot felnyomni. Nem igazán tudom hol volt a baj. Lehet ott, hogy az előző napi party - ami nem ütött ki - kontraproduktívként hatott. A Szabolcs beszedte a fogalmazás gátlót, sikerült a Disfear és At The Gates zenekarokat úgy összekapcsolni, hogy "A svéd Disfear Live The Gates című albuma" mondat hangzott el. Gyöngyszem. Számomra a nyitómondatok jelentettek kihívást, meg a kamerába nézés. Persze senki se gondolja, hogy katatónikus volt a hangulat. Ettől függetlenül ezek a felvételek móka és kacagás övezte boldog szeánszok, de most az utolsó egy óra tényleg lehúzós volt.

Már a második bónusz dvd anyagánál tartunk, annyi szemét készült, lehet gyúrni. :-)